Az a bizonyos vörös vonal

Nemzeti radikális politikai gyökerekkel, jelenleg magát jobbközépnek meghatározó párt tagjaként, a néppártosodást elfogadó és támogató személyként, de magánemberként ki kell jelentsem: semmilyen hatalom nem ér annyit, hogy elveket sutba dobva felköpjön égbe az ember és aláálljon.

Hétvégén kerül megrendezésre Budapesten a 2019. évi Pride Fesztivál. Tiszteletben tartva becsületes homoszexuális honfitársaink (igen, én is ismerek ilyeneket) jogait (hiszen ők is élhetnek választójogukkal, igénybe vehetik a társadalombiztosítás nyújtotta lehetőségeket, szabadon munkát vállalhatnak stb. – nagyon helyesen), de mélységesen elítélve a bazinagyfelvonulást és egyéb perverziók utcán való kiélését valamint annak közterületi reklámozását, nekem ez nem fér bele az értékrendembe.

Ahogy az sem, ahogy a mellékelt képen látható politikai formáció szerzője nyíltan piedesztálra emeli az eseményt többek között ilyen alcímekkel: a Pride egy közösségi élmény, a Pride egy buli, a Pride egy ünnep, majd cikke végén summázza véleményét: „gyertek velünk, találkozzunk a momentumos molinó mögött!”

Hát találkozzon veletek a Hétszűnyű Kapanyányimonyók!

De nem csak fentiek okán vált ki ellenérzéseket bennem az új SZDSZ foga fehérjének kimutatása. Vajon mennyire lehet elfogadható egy nemzetben gondolkodó ember számára az EP új liberális frakciójának, a Renew Europe vezetőjének, Dacian Ciolos-nak személye? Azé az egykor szélsőségesen magyarellenes Dacian Ciolosé, aki „a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom kirobbantásában kulcsszerepet játszó ultranacionalista szervezet ifjúsági tagozatában, a Junimea Vatra Româneascában 1993-ban a kolozsvári szervezet elnökhelyettesi tisztségéig emelkedett a ranglétrán.” (forrás: kronika.ro) Vagy mennyire elfogadható gondolatkísérlet a MÁV privatizációja, ami aztán nyilván kedvenc gázszerelőnk portfólióját gazdagítaná?

Van egy szint, egy vörös vonal, amelyet semmilyen körülmények között átlépni nem megengedett. Akit esetleg megsértettem írásommal az így járt, mit bánom is én? Peace and love, de ne így!

Fehér Zsolt