Quo vadis, magyar futball?

Tízezrek a lelátón, molinó tenger, szemet gyönyörködtető koreográfiák, látványos görögtűz csodák, fanatikus szurkolás, libabőr a karokon.

Pár lézengő néző, unalom, készenlétisek, szekusok, szkennerek, követhetetlen jegyvásárlás,  néhány részeg üvöltözése, liba piszok a lelátón.

Sajnálatos módon az MLSZ-nek nem az a célja, hogy az első valósuljon meg a magyar lelátókon.

Az MLSZ-t legkevésbé sem érdeklik a szurkolók. Az MLSZ-nek NINCS szüksége a szurkolókra, hiszen véleményük szerint ha nincs szurkoló akkor nincs is probléma. Emiatt ahol csak tud küzd a fanatizmus ellen és magával a szurkolás fogalmával is. 

Már elmúltak azok az idők amikor fontos volt, hogy a szurkolók megtöltsék a lelátókat és ezzel teletömjék a klub kasszáját. Hiszen itthon mára már nem tényező pénz forrás a kluboknak a jegyeladás. Jelenleg a legtöbb klub egyéb forrásokból fedezi az anyagiakat a működéshez, a jegyeladás már csak egy kis töredékét teszi ki a büdzsének. A magyar élklubok évi 1-1.5 milliárd forintból gazdálkodnak, ebből a jegyek illetve az ajándéktárgyak értékesítése mindössze 10%-ot tesz ki, ez a nyugati klubok többségénél 35-40%. A hazai klubok főleg kölcsönökből, TAO pénzekből, a tulajdonos pénztárcájából, valamint televíziós jogdíjakból élnek - abba most ne menjünk bele, hogy miért (és miből?) költ horribilis összegeket az MTVA a hazai futball közvetítésekre - illetve az állami pénzekből új stadionokra is futja. Bár azt senki sem tudja, hogy mi alapján kap egy csapat akár több milliárdos összegeket is stadionra.             

Miként lehetséges az, hogy egyes csapatokat milliós vagy milliárdos összegekkel támogat a kormány kéz a kézben az MLSZ-el, míg más, akár nagy múltú klubokat szemrebbenés nélkül hagynak tönkremenni.  Erre a legaktuálisabb példa a Dunaújváros és a Kozármisleny esete. Dunaújváros jelenleg az NB II-ben szerepel de a városnak volt NB I-es bajnokcsapata is, az 1999-2000-es idényben. A tavalyi (2014-2015) szezonban a még első osztályú Dunaújváros-Pase csapatára átlagosan 1500 szurkoló volt kíváncsi, ami nem sok, de magyar viszonylatban átlagosnak tekinthető.  Most ott tart a klub, hogy az összes profi szerződéssel rendelkező labdarúgóját el kellett menesztenie és az utánpótláskorú játékosokkal próbálja végigvinni a szezont. Szinte előre borítékolható, hogy a klub kiesik az NB III-ba, így két év alatt két osztályt zuhan. Most pedig lássuk a másik fentebb említett csapatott az NB III-ban vitézkedő, az átlag 263 szurkoló által biztatott, a tavalyi szezonban a Vác FC-vel a másodosztályért harcoló, ám végül elbukó Kozármislenyre, akinek a kormány márciusban megszavazott egy új 400 milliós stadiont miközben ugye Dunaújvárost hagyta tönkremenni. Aki esetleg hirtelen nem tudja, földrajzilag hova tenni a hatezres lélekszámmal rendelkező kisvárost annak segítek. Kozármisleny Baranya megyében található, a megyei jogú, az ország 5. legnagyobb városától, Pécstől mindössze 6 km-re. Attól a Pécstől akinek a csapata a tavalyi idényben a Dunaújvároshoz hasonlóan szintén NB I-es csapattal rendelkezett és hazai meccseire hatszor többen voltak kíváncsiak mint az NB III-as Kozármislenyre. De az MLSZ tavaly a PMFC-t, azaz a pécsi csapatot, az első osztályból visszasorolta a megye I-be, azaz a negyedosztályba. Így hiába nyújtottak a pécsi fiúk olyan teljesítményt, ami feljogosította volna őket, hogy továbbra is az első osztályba maradjanak, az MLSZ egyik napról a másikra eltette őket láb alól, licenc problémákra hivatkozva. Ennek fényében igazán meglepő és számomra teljesen felfoghatatlan, hogy a nagy múltú PMFC (vagy ugye a most szőnyeg szélére került Dunaújváros) helyett miért a Kozármislenyt támogatják 400 millió forinttal. Hisz Kozármislenyben soha nem lesz annyi szurkoló, mint amennyi Pécsett lehetne. Ez is azt támasztja alá, hogy nem a szurkoló érdekli az MLSZ-t, illetve a kormányt.

De hadd említsek meg egy ehhez kísértetiesen hasonló példát a Nyírségből. Nyíregyháza tavaly első osztályban futballozott és akárcsak a PMFC a pályán kiharcolta magának, hogy továbbra is a legjobbak között futballozhasson. Ám az MLSZ itt is másként gondolta a dolgokat és ha nem is a negyedosztályba, de két osztállyal hátrébb, azaz az NB III-ba sorolta az NB I-es klubott. A Szparira a tavalyi szezonban átlag 2700 drukker volt kíváncsi. Nyíregyháza szintén megyei jogú város, az ország 7. legnagyobb települése, közel 120.000-en lakják, de licencet ők sem kaptak. Ám Nyíregyházától fél órányira van egy 16.000-es város, Kisvárda. Kisvárdának van egy NB II-es csapata és hozzávetőlegesen fele annyi szurkolója mint Nyíregyházának, mégis ott épül 1.49 milliárd forintból új stadion.

Remélem a kedves olvasó is érzi az óriási aránytalanságokat.

Egyedül egy pozitívat tudok említeni, az pedig az, hogy a válogatottunk az 1986-os világbajnokság után ismét nagy nemzetközi tornán méretteti meg magát. Ám azt is hozzá kell tennem gyorsan, hogy ez a siker nem az MLSZ-nek köszönhető, hiszen egyetlen tudatos és tervszerű döntést sem hoztak a selejtezők ideje alatt. Emlékezzünk csak vissza, hogy Egervári Sándor szövetségi kapitány után folyamatosan azt kommunikálta az MLSZ, hogy nagy nevű, elismert, külföldi szakembert tudnak csak elképzelni a kispadon. Erre kinevezték Pintér Attilát, akit az első tétmeccse után rögtön menesztettek is, majd jobb híján kinevezték az addig csak ifistákat edző Dárdai Pált, ami felért egy ötös találattal a lottón, hiszen végre egy igazán belevaló ember került a válogatotthoz, ráadásul ingyen vállalta. De a lényeg az az, hogy Dárdai sem tudatos döntés volt, az MLSZ részéről hanem a kényszer szülte. Az pedig megint csak az MLSZ sportdiplomáciáját minősíti, hogy nem sikerült Dárdai Pál klubcsapatával, a Herthával, megegyezniük arról, hogy az Európa bajnoki selejtező  végéig maradjon Dárdai a szövetségi kapitány. Így tehát, megint csak kényszerből, kinevezték Bernd Storckot, akit eredetileg az MLSZ az utánpótlás sportigazgatói feladatkör ellátásával bízott meg. Így látható, hogy az MLSZ, Csányi Lászlóval az élen, mindenféle tudatosság és szakmai elképzelés nélkül vágott bele a selejtezőkbe. Tehát ez a siker nem az MLSZ-é, hanem Dárdai Pál és Bernd Storck profi munkájának köszönhető.                       

Végül de nem utolsó sorban, foglalkozzunk egy kicsit a mi szeretett csapatunkkal, a Vác FC-vel is egy kicsit. A Vác FC csapata jelenleg az NB II-ben szerepel miután két esztendő alatt megnyerte a megye I-es és az NB III-as bajnokságot is, tehát visszajutott oda ahonnan kizárták 2013-ban. Sőt nem is ugyanoda, hanem egy sokkal erősebb NB II-be, hiszen az a másodosztály ahonnan minket kizártak, az két, 16 fős csoportból állt.

A két bajnoki cím után, jelenleg sajnos a bennmaradásért küzd a csapat, komoly támogatónk nincsen, egyedül a tulajdonosnak John P. Marshallnak köszönhetjük, hogy van még profi futball abban a városban mely 1994-ben bajnok lett, így elnyerve az ország "legkisebb bajnoka" címet, hiszen sem előttünk sem utánunk nem nyert bajnokságot nálunk kisebb város. Bár nálunk is kormánypárti politikus ül mind a polgármesteri székben, mind az országgyűlésben, a stadionunk emberemlékezet óta nem esett át semmiféle rekonstrukción. Így ha a váci szurkoló leszurkolja a belépőjegy árát, belépve a stadionba szembesül azzal, hogy a lelátó egyik fele le van zárva, a másik  felén pedig nem mer leülni attól tartván, hogy darázsfészek lapul meg az ütött-kopott, törött, műanyagszéke alatt. Az ősrégi, ósdi kijelző pedig olvashatatlan. Ráadásul amennyiben sikerül kiharcolnia a csapatnak a bennmaradást,abban az esetben nyáron fedetté kellene tenni a lelátó felét. Ami a jelenlegi elkeserítő helyzetben teljesen kilátástalannak tűnik mindenki számára.

Tehát országos és helyi szinten sem stimmelnek a dolgok a futballunk körül. Amíg ez így van sajnos szurkolók sem lesznek és a libabőrt is hiába keressük magunkon.

Bolvári Balázs